29 posts from 2007

A két és fél hónap felülmúlta a várakozásaimat. Veretlenek vagyunk a bajnokságban, és a 20-szal nagyon jól állunk a Sopron ellen az alapszakasz első helyért. Még nagyobb és meglepőbb teljesítmény a 4-3-as mérleg az Euroligában, a vereségek közt is olyan, mint a csodálatos Valencia-meccs, a győzelmek közt pedig a tegnapi vilniusi diadal, egy újabb plusz 20.

A megmentő új tulajokkal rend lett (Go, Jani, go!), van jövő, a korábbiakhoz képest béke és nyugalom. Az új csapat összerakása váratlanul jól alakul, Laci ás Ákos olyan embereket kapott, akik hajlandóak dolgozni, tanulni, szenvedni és lelkesedni, akik átérzik, mit jelent ide tartozni - ez óriási dolog. Remélhetőleg így is marad.

Röviden egyenként:

Iványi Dalma: jobb, mint valaha. Elképesztő teher nyugszik a vállán, de irányítóként, dobóként, kapitányként, mentorként is helyt áll. Embertelen, mennyit dolgozik egy meccsen. A legnagyobb.

Fegyverneky Zsófi: másik pillér. Már most is nagyon jó, de igazi klasszis lehet belőle. Folyamatosan fejlődik, óriási érték.

Vajda Nusi: a csoda. Ennyi műtét után, ilyen fájdalmakat legyűrve, utolsó véréig harcol minden labdáért. Példamutató.

Emi Podrug: csúcsigazolás. Fantasztikus megoldások, outside-the-box ötletek, bravúrkosaras és egyben csapatember.

Coelho Graziane: a szikla. Testtömeggel és küzdeni akarással ellensúlyozza esetleges tudás-deficitjét.

Somogyi Andi: a kéz. Úgy dob, mint nagyon kevesen. Nagyon sokat kell tanulnia, védekezést, nyomást, fegyelmet, hogy odajusson, ahova tehetsége alapján juthat.

Sarok Niki: a nagy berobbanó. 17 évesen hihetetlen védőfeladatokat old meg, látszik, hogy itt nőtt fel, szép jövő előtt áll.

Mészáros Koni: a harcos. Neki ilyen hosszú pályafutás után ebbe a közegbe beilleszkedni nagyon fura lehetett, plusz jött a műtét, de itt van, és sokat segít.

Krivacsevics Tija: nagy ígéret. Elképzelhetetlen sok kell ahhoz, hogy klasszis center legyen. A tehetség, a kéz, az akarat megvan.

Heller Anita: jobbulást! Januárban remélhetőleg visszajöhet, a gyorsaságára szükség van, le kell nyugodnia, okosabban kell játszania.

Raksányi Kriszta, Kopácsi Brigi, Kováts Nóri: teszik, ami feladatuk, Sanyinak is jobbulást,  szerintem rendkívül tehetséges.
 

Brian K. Vaughn négyes sztorijának első három része. Főszerepben Faith (már vártuk). Feladata: megölni egy slayert. Miss Genevieve-t. Vagy Buffyt.

Kezdésnek pont megfelelő 5 (már vámpír) kisgyerek kinyírása, paff-paff-paff. Faith úrihölggyé faragására tett próbálkozásokon sajnos gyorsan átsiklunk, vicces lett volna, Giles biztos sokat törölgette a szemüvegét. Ami természetesen baromira nem jöhet le egy képregényből, az a klasszikus angol akcentus, amelyet Tony Head alapján Giles-ba belehallok, Ginibe belegondolok, Faith igyekezetét pedig nagy merészen elképzelem.

A 4. epizódban majd kiderül, hogy hova lyukad ki a sztori, Faith hogyan menekül meg, és melyik irányban halad tovább. Valószínűleg a sötét oldalra sem áll, de nem is csatlakozik Buffyékhoz. Ja, és Gigi túlélési oddsai sem a legjobbak.

Mit hozott Brian K. Vaughn? A maga brilliáns stílusát. Egyértelműen átjönnek a rá jellemző mondatok, fordulatok - vagy csak túl sok Runaways-t olvastam mostanában? Más humor, mint Joss-é (naná!), de nagyon jó. És tökéletesen ide illik, átvette a Buffyverse ritmusát.

A Queen zenéjére, Ben Elton által írott show hatodik éve megy kirobbanó sikerrel, most végre én is láttam.
Néha elgondolkodtatóan okos, néha sivítóan bugyuta történet, jó humor, még a ripacskodáson innen - de számít-e mindez valamit akkor, ha 5 percenként felhangzik egy QUEEN-dal?!
Galileo Figaro és Scaramouche küzdelme a rock feltámasztásáért a Bohemians oldalán a Killer Queen és Khashoggi vezette Ga-ga világ ellenében... Freddie Montreux-i szobra mutat a Wembley (Champions' Field) irányába, ahol a hangszerek nyugszanak... Well, elmegy.
A zene, a dalok tökéletesek, aligha lehet kérdéses. A zenekar pontos, határozott - olykor hiányzott az "állat" néhány dalból, de ez egy show, nem rockkoncert.
A játszók karikatúra szerepeikből kihozták, amit lehet - humor- és ütemérzék kell ehhez. A lényeg úgyis az, hogyan énekelnek, és egy rossz szavam sem lehet. Ricardo Afonso (Galileo), Sabrina Aloueche (Scaramouche), Mazz Murray (Killer Queen) és Ian Carlyle (Britney) különösen tetszettek.
Naívan (hülyén?) már elhittem, hogy nem is lesz Bohemian Rhapsody, aztán ráadásként persze, hogy elénekelték, Galileo sétált be egyedül, Scaramouche a második versszakra, aztán a többiek. Hátborzongatóan gyönyörű volt.
Forever Queen!

Nem jött a nagy fordulat a Mile High Cityben, sajnos, hisz egy szoros WS jó lenne.
Matsuzaka rendesen kikapcsolta a hazaiakat, amíg dobott, 6-0 is volt már, aztán miután visszakapaszkodott a Rockies, ütött egy állat two-run single-t.
Mert hát visszakapaszkodott 6-5-ig a Colorado (Holliday 3-run homer), és még feljebb is juthatott volna, ha nincs Lugo két mágikus mentése. A nyolcadikban azonban jött az újabb bostoni roham (ld Matsuzaka), és onnan nem volt visszaút. Azt hiszem, hogy 0-3-ról senki nem nyert még World Series-t - és nem a Rockies lesz az első.
Ma éjjel azért megmutathatják, hogy mit is tudnak valójában.

Umberto Eco Loanája kissé talán lassan ért ide, de most már megvan magyarul a szokásosan brilláns Barna Imre-féle fordításban.

Nekem jobban bejött a könyv első fele, a Solarában olvasva kutató Yambó, mint aztán az álmodó?, kómában lévő?, meghaló?, hiszen az utóbbi már (majdnem) mindenre emlékszik. Csak Lilára nem.

Az igazi érték a fantasztikus olasz és egyetemes kultúrtörténeti körkép. Populáris kultúra, slágerek, ponyvák, képregények, kalandregények - ez az alapja a magaskultúrának is. Rengeteg ragyogó kép, referenciák, igazi geek paradicsom, és mindez a nagy Eco-tól. Élmény.

A végén pedig az őrült, pszichedelikus revű, a lépcsőn lefelé vonuló élő, kitalált, megírt, megrajzolt, stb szereplők tömegével! Bob Fosse jutott eszembe - naná: halál, revű, drogok.

fotó: Huszti István index.hu

Kegyetlen meleg, de a nagyon okos rendezői húzás, azaz az italok és vizeszacskók osztogatása megmentett minket a hőgutától. A vizeszacskók alternatív (spricceléses) felhasználása sem volt hülyeség, a hűtést szintén segítette.

21.15 Fények az óriásszínpadon, bevezető film, majd BANG, indul a Start Me Up!

Innentől kezdve R'n'R, mint állat. Set List, néhány beszámoló, az iorr-en. Magam részéről annyit, hogy nyilván nem ez volt életük legnagyobb koncertje, de az biztos, hogy nekem óriási, elsöprő élményt szereztek (meg még pár tízezer embernek, gondolom). Kedvenc pillanataim: Ruby Tuesday, You Can't Always Get What You Want, Sympathy For The Devil, Paint It Black.

A számok ott vannak a rocktörténelem legjobbjai között, nem kétséges. Ez a négy mókus örökké rockisten marad - ez is tuti. És igazi élő istenek, akik 60 felett is képesek show-t csinálni.

Charlie ül és kedves nagypapaként üti és üti.

Ronnie tekeri, mosolyog, élvezi.

Keith félelmetes. A gigantikus kivetítőn is, aztán közelről is. Erősen megoszlanak a vélemények, hogy mennyire tud még gitározni, megállapítani nem tudom, de a jelenléte, a huncutul ragyogó szeme, az egész ember súlyos és hatalmas. Fantasztikus figura.

Fotó: Huszti István index.hu

Mick pedig Mick. Meglepően jól néz ki, nagyon jól bírja, csak néha fogy el kissé a szusz, de tessék utána csinálni... A magyar mondatai talán két kis kivétellel tökéletesen ülnek. A rocktörténelem egyik legnagyobb primadonnája bemutatja legszebb balettmozdulatait is, amelyek mindenki más esetében rémesek volnának, de tőle elvárjuk, elfogadjuk, imádjuk.

Ő is élvezi szerintem, és ez a lényeg. Mi pedig sikoltunk, ordítunk, énekelünk vele, hiszen The Rolling Stones is in Town, és ennél kevés nagyobb, jelentősebb, édesebb kulturális esemény történik meg Bp-en.

Dark Horse Comics

Az első ív véget ért, a megfelelően nagy bumm-mal, levegőt lehet venni, körülnézni.
Egyszerűen fantasztikus.
Nagyon gyorsan eljutottunk oda, ahova valószínűleg elkerülhetetlenül el kellett jutnunk a világ megváltoztatásával:
General: "It's you against the world. You're at war with the human race." Buffy: "Oh. .. 'Kay."
Legyenek a tétek hatalmasak, legyen a helyzet borzalmas, Buffy felemelte a fejét és leokézta. Jön most a stand-alone ötös, aztán a Faith-ív, szóval talán az emberiség elleni küzdelemre még várhatunk. X-Men szindróma lesz? Az emberiség legüldözöttebb jótevői?
Amy és Warren (aztakutyafájátmilyen) megléptek, a fahéjas csók a levegőben maradt, Giles és Andrew igazán jobban is bekapcsolódhatnának, Willow nem fog mindig überwitch-ként kisegíteni.

Simply great. I loved it. Loved her.

A Silver Bowl előtt egy lépéssel kikapott sajnos a Budapest Wolves a St. Pöltentől.
20-22, a futójáték nem működött igazán, míg az osztrákok running backje gyakorlatilag foghatatlan volt, nagyon állat a srác. Hiába Jordan jó passzai, ezek sem voltak elegendőek, köszönhetően többek között néhány offensive penaltynak is. A végén még egy onside kick-kel is megpróbálkoztak, Sviatkó Gábor nagyon szépen rúgta, sikerült is megszerezni, de csak 9 yardot haladt a labda... Nagy játék lett volna.
A Wolves viszont mindössze 3 év alatt jutott el erre a szintre, ami óriási dolog, szép jövőjük lehet, folytatás ősszel.
Go Wolves!!

Viasat3 elhozta, megcsinálta, bemutatta, part 1.
A magyar szöveg egészen rendben, a szokásosnál jobbnak tűnik, és ez máris ok az örömre.
Magyar hangok: két buktató van csupán. Nathan Filliont megoldani kegyetlen nehéz feladat -  nem is sikerült. Nem alapvetően rossz, csak éppen a Captain humorának, szarkazmusának finomságát nem adja vissza. Talán javul még.
Kaylee viszont virtuálisan egy jókora pofont kapott ezzel a hanggal, ami a közelében sincs Jewel Staite-nek és így a csodálatos karakternek, a Serenity szívének. Ez fáj, kegyetlenül.
Jövő héten kiderül River is.
Összeségében viszont a nézhető, élvezhető kategóriába tartozik, ellentétben pl a magyar VM-sal...