3 posts tagged “book”
Volt a Könyvesblognak ez a cikke az ezer könyvről, és én is összeszedtem gyorsan az én harmincamat. Hm, biztos kimaradt ez vagy az... Írók szerint abc-sorrendben.
Louisa May Alcott: Little Women
James Clavell: A sógun
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Fjodor Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Frederick Forsyth: A sakál napja
Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Joseph Heller: 22-es csapdája
Jókai Mór: Egy magyar nábob
Kertész Imre: Sorstalanság
Stephen King: The Stand
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Alistair MacLean: Őfelsége hadihajója
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Cormack McCarthy: Véres délkörök
A.A. Milne: Micimackó
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
George Orwell: 1984
Ottlik Géza: Iskola a határon
Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
JD Salinger: Zabhegyező
Josef Skvorecky: Csoda
Spiró György: Fogság
Tar Sándor: Szürke Galamb
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Edith Wharton: Age of Innocence
P.G. Wodehouse: Forduljon Psmith-hez
Závada Pál: Jadviga párnája
Írónként csak 1 mű, így egyes esetekben (pl Rejtő, King) majdnem véletlenszerű, hogy miért pont ez a cím került ide a több esélyes jelölt közül.
A "Nem vénnek való vidék" filmváltozata után nálunk is ismertté vált McCarthy 1985-ös "western-regénye" kegyetlen, fájdalmas, véres és reménytelen.
Egy 14 éves srác 1850-ben Texasban csatlakozik egy pár tucat főből álló csapathoz. Exkatonák, zsoldosok, kalandorok, bajkeverők, indián nyomkeresők az Ezredes és a Bíró vezetésével. Lemennek Mexikóba, majd nyugatra Kalifornia felé, és gyakorlatilag lemészárolnak és megskalpolnak és megcsonkítanak szinte mindenkit, indiánokat főleg, de békés vagy békétlen fehéreket és mexikóiakat is. Szemrebbenés nélkül. Miért? Csak.
McCarthy pedig mindezt elmeséli nekünk valami hihetetlen egyszerű, világos nyelven. Távolsagtartóan, lakonikusan, részvét és remény nélkül, a legvéresebb öldökléseket is. Az egész viszont pont ezzel a sivár, reménytelen leírással és a fájóan tiszta képekkel emelkedik költői magasságba, még ha ott a magasban most nem is az istenek vannak, hanem a keselyűk és a halál.
A Bíró pedig külön őrület, a nagy beszédeket tartó kopasz óriás (Brando anyone?), tanult természettudós, filozófus, pszichopata tömeggyilkos, hidegvérű mészáros.
Felkavaró, nagyszerű regény.
Umberto Eco Loanája kissé talán lassan ért ide, de most már megvan magyarul a szokásosan brilláns Barna Imre-féle fordításban.
Nekem jobban bejött a könyv első fele, a Solarában olvasva kutató Yambó, mint aztán az álmodó?, kómában lévő?, meghaló?, hiszen az utóbbi már (majdnem) mindenre emlékszik. Csak Lilára nem.
Az igazi érték a fantasztikus olasz és egyetemes kultúrtörténeti körkép. Populáris kultúra, slágerek, ponyvák, képregények, kalandregények - ez az alapja a magaskultúrának is. Rengeteg ragyogó kép, referenciák, igazi geek paradicsom, és mindez a nagy Eco-tól. Élmény.
A végén pedig az őrült, pszichedelikus revű, a lépcsőn lefelé vonuló élő, kitalált, megírt, megrajzolt, stb szereplők tömegével! Bob Fosse jutott eszembe - naná: halál, revű, drogok.
