A 2000 és 2006 közötti trilógiát alapból két részre kell osztani. Az elsőt és a másodikat Bryan Singer rendezte, a harmadikat Brett Ratner. Sok kritikus szerint ez drámaian nagy különbség, szerintem nem vészes.
Singer az elsőben egy egyenes, szilárd, kemény és sötét történetet mond el. Kicsit egyszerűbben, kicsit kevesebbet, mint szerette volna, de lefektette az alapkérdéseket, kiindulási pontot teremtett a második filmnek. Szerencsénk volt, hogy ilyen jó rendező, ilyen jól teremtse meg az X-Men hollywoodi jelenlétét.
A másodikban már eljutunk oda, ahova akartunk: Egy komplex, szép film a nagy mögöttes témákról, amelyekben az a szép (és az X-Men univerzum hatalmas vonzereje és csodája is ez), hogy mindenki megtalálhatja a maga kedvenc értelmezését, kedvenc megközelítési irányát. Felnőtté válás, másság (mindenféle), tolerancia, diszkrimináció, vallás, állampolgári szabadság, stb. Mindehhez a nagy alapsztorikból válogat: gonosz katonák támadása a suli ellen, Magnetóval együtt kell működni a siker érdekében. Plusz Jean halála, ami egy kicsit előkészítetlen volt talán, viszont a veszteség fontos volt, nem lehetett teljesen happy a vég, és Jean visszajöhetett Phoenix-ként a harmadikban.
Mivel Singer elment Supermant csinálni, Brett Ratner zárta le a trilógiát a Last Standdel. Ahogy az sejthető volt rögtön, a váltással kevesebb lett a lelki és történetbeli finomság, több az akció. Én úgy fogalmaztam, hogy ez a rajongói film: mindent és mindenkit bele próbál zsúfolni a 100 percbe. Most jelenik meg az első két részhez képest pl. Angel, Callisto, Juggernaut, Multiple Man, Psylocke, dr. Rao, dr. MacTaggart, természetesen Henry McCoy, sokkal többet kap Colossus és Kitty.
Sztoriban biztosra ment: a mutáns-gén gyógyszere, valamint Dark Phoenix. Ahogy egy trilógia zárásához illik, hullanak is a szereplők, nem csak a statiszták, hanem a mutánsok, X-ek és Brotherhood-osok is rendesen. Több mint negyedórás csata az Alcatrazon, nagy buli. Az őrült száguldásban, a rengeteg szereplő mellett a finomságokra, a gondolatokra nem marad igazán idő, mégha a Jean/Logan lezárás szépre is sikerült a végén.
Néhány karakterről: Xavier és Magneto telitalálat nálam (Stewart és McKellen). Wolverine, mint Jackman nagyon bevált, még ha nem is "hű". Az érdektelen Cyclops érdektelen színészt kapott, szegény. Famke Janssen kicsit többet érdemelt volna, főleg Dark Phoenixként, mindenesetre nagyon jó Jean Grey. Anna Paquin teljesen más Rogue, mint amire én gondolnék, de így jó. Mystique vizuális élmény, Romijn gyönyörű. És végül örök kedvencem Kitty Pryde egy másik kedvenc, Ellen Page alakításában, big cheers (nem mintha sok hely és idő volna a brillírozásra).
3 posts tagged “ellen_page”
Régen voltam, nem is történtek nagy dolgok. Most így elsőre a Hard Candy jut eszembe, hogy láttam, és meglepően jó.
Kellőképpen elgondolkoztató, megzavaró, és meg van csinálva, na. Ellen Page (yeah!) és Patrick Wilson pedig óriásiak, kettejüknek kell elvinniük az egész filmet, tanítanivaló játék. És zavarba ejtő ahogy a pedofil gyilkos néha emberibb, mint a koraérett, okos tini.
Aztán nagyon jó volt a Good Night, and Good Luck, elcsípte tökéletesen Clooney a hangulatot, és a téma pedig oly közel áll hozzám is.
És végül nem kis meglepetésemre a Rocky Balboa is nagyon tetszett. Azzal, hogy visszatért az első részhez, pofátlanul, abszurd módon, hisz 30 év eltelt, és mégis ennek az agyonplasztikázott meláknak valahogyan jól állt a dolog, hihető volt és szeretnivaló. A legjobb filmje és legjobb alakítása az eredeti Rocky. És még a lépcsőn is felfut.:)
Tervezem a rendszeres olimpiai bejelentkezést, meglássuk...
Másodszorra még jobb volt, mint elsőre, pedig már akkor is fejbe vágott. És szívbe. És lélekbe. It started with a chair.
A cautionary whale története az év egyik legjobb filmje - mondhatnám talán, ha láttam volna sokat az év filmjeiből. Anyway, tökéletes.
Olyan színészi teljesítmények, amelyektől ledöbbentem: Jennifer "Desperately Seeking Spawn" Garner; az elképesztő humorú és érzékű Allison Janney és J.K. Simmons; az imádnivalóan lojális és bizonytalan Michael Cera.
Ellen Page. Mindenek felett. Szupersztár született. Könnyed, nagyszájú, érzelmes, hibátlan játék. Ez a mindentudó Juno (aki persze oly keveset tud) természetesen, humorral, hittel és hitellel jön át Ms Page-nek köszönhetően. Go Ellen! You're awesome.
Amit csodálatosnak tartok Dialo Cody (Oscar!) scriptjében és Jason Reitman rendezésében, az hogy valószerűtlenül jófej mindenki, de nem idegesítően, hanem tényleg. Ez ritka. Aztán azt imádom, hogy mindig kicsit más történik a következő pillanatban, kicsit más a szereplők reakciója, kicsit mást mondanak, mást látunk, mint amit várnánk sokévnyi rutinnal. Óriási.
A zene, a dalok is nagyon találnak.
"Don't see what anyone can see in anyone else, but you"
