2 posts tagged “zhang ziyi”
Feng Xiaogang nagyszabású Hamlet / Macbeth parafrázisa a X. századi Kínába helyezi és nagyon átvariálja a történeteket.
Rendkívül látványos, sokszor inkább képeskönyv irányba megy el, ami szerintem nem is baj, ha annak vesszük a filmet, ami - újabb kínai óriásprodukció, kosztümös fesztivál, "mi is tudunk olyat, mint Hollywood". Bár messze nem tökéletes alkotás, de nyugodtan kijelenthetjük: jobbat tudnak, mint a nagy H.
Sokkal inkább a történetre, az emberi kapcsolatokra koncentrál, mint néhány akciódús elődje. A kívülről néha túlzottan leegyszerűsítettnek tűnő szöveg nem tudom, hogy zavaró-e az anyanyelvi nézőnek - a külföldinek megkönnyíti viszont a dolgát. A két kulcsszerep ("Claudius, Gertrúd") adta lehetőségeket ragyogóan használja ki Ge You és Zhang Ziyi. Utóbbi szerintem abszolút felnő a feladathoz, de hát súlyos elfogultságomat vele kapcsolatban nem tagadom. Méltó hozzájuk Zhou Xun, az "Ofélia" szerepben.
A vége: hiba volt-e egy ilyen rejtélyes utolsó jelenetet tennie ide Fengnek? Hiszen a nézők a film egésze helyett ezen kezdenek el agyalni: mi lett Wan császárnővel? Ki ölte meg?
Nos, az én értelmezésemben senki. Vagy simán megszakadt a szíve, hiszen az a leggyilkosabb fegyver, mint elhangzik néhányszor. Vagy pedig meg se hal, csak a fejében játszódik le mindez. A tőr így mindkét esetben csak allegória, nincs ott valójában.
Zhang Ziyi talán eddigi legjobb alakításait nyújtja ebben a 3 szerepben. Mo, a filmsztárocska, akit ejt az őt felfedező és felcsináló mágnás. Li, a lánya, a lelkes ifjú kommunista, aki meddő, és lassan megőrülve öngyilkosságba kergeti a férjét. Hua, Li fogadott lánya, akit bár elhagy a férje, de végül is ő az, aki igazából állva marad és talán a boldogság várja, miközben lassan egy új Kína születik.
Méltó társa Joan Chen, a két nő viszi a hátán a filmet.
A 30-as, az 50-es és a 70-80-as évek Shanghai-át is biztos kézzel ábrázolja Hou Yong, és a 3 történet repetitív elemei sem zavaróak szerintem, sőt fontosnak is érzem, hogy így ábrázolja a 3 generációt.
A hosszú vajúdási és szülési jelenet a végén, a zuhogó esőben pedig (úgy vélem) helyet követelhet magának a filmtörténelemben.
